Latin szerető 1.

„A piros lámpánál várakozva dobolok az ujjaimmal a kormányon, és magamban nevetek. Vajon bátor vagyok, vagy őrült? Egész életemben hittem benne, hogy aki mer, az nyer, de a mai nap mintha próbára akarná tenni ezt az elvem. Egy merész döntés, egyetlen találkozás, és minden megváltozhat.
A lámpa zöldre vált, és a gázra lépek. San Javier felé tartok, ahol a sors – vagy talán a kíváncsiságom – egy különleges első randit hozott össze számomra. Alejandro. Még a neve is egzotikus, és ahogy halkan kimondom, érzem, hogy a szavak valahol mélyen vibrálnak bennem. Egy kubai férfi, akivel két hete beszélgetek – vagy inkább Google Fordító segítségével próbálunk egymás nyelvén szólni. Nem beszélek spanyolul, ő pedig nem ért angolul. De vajon a testbeszéd elég lesz ahhoz, hogy megértsük egymást?
Még egy piros lámpa. Beharapom az ajkam, és egy gondolat cikázik át az agyamon: „szavak nélküli szerelem”. Ha van közöttünk kémia, ha a vonzalom erősebb a szavaknál, akkor talán nincs is szükségünk szavakra. Egyelőre azonban csak a bizonytalanság marad és a feszültség, ami az egész testemen végigfut.
Amikor megérkezem, kiszállok az autóból, és Liam kezét fogva sétálok a buszmegállóhoz. Egyedülálló anyaként az élet nem mindig egyszerű, de ha valami világos számomra, az az, hogy mindig az ösztöneimre kell hagyatkoznom. Alejandro tudja, hogy a fiam velem lesz – és nem csak hogy elfogadta, hanem ő maga ajánlotta, hogy menjünk le a tengerpartra, ahol játszhatnak. A szavai egyszerre voltak megnyugtatóak és veszélyesen vonzóak. A busz befordul a sarkon, és a szívem a torkomban dobog. A tömegből egyetlen alakot keresek – és amikor végre meglátom, hirtelen minden más megszűnik létezni.”